§1. rész 1. fejezet§

~Egy átlagos nap, vagy valami olyasmi~

Egy újabb hétfő reggel. Az ébresztő órám hangosan zenélt a fejem mellett. Lassan résnyire nyitottam a szemem, és egy gyors de határozott mozdulattal rávágtam az órára. Az ütés hatására elnémult. Lassan, kómásan felültem, és lerúgtam magamról a takarót! Erőt vettem magamon, és belebújtattam a lábam a szőrmés papucsomba, és becsattogtam a fürdőbe, és levedlettem a pizsama gyanánt használt shortot, és pólót, majd beálltam a zuhany alá. 20 percig áztattam magam, majd kinyva a kabin ajtaját megragadtam egy puha törölközőt és magam köré csavarva kiléptem a hideg fürdőbe.
A testemen végigfutott a hideg. Gyorsan kilibbentem a szobámba, és megálltam a szekrényem előtt. Előkaptam egy farmer shortot, egy  fehér és egy szürke mintás trikót. Előkaptam egy fehér fehérnemű szettet, és visszasiettem a fürdőbe. Megtörölköztem, és felkaptam magamra a fehér neműket. A melltartó csatjával elbabráltam egy darabig. Mikor sikeresen be volt csatolva, felvettem a shortot, majd a fehér és rá a szürke trikót. Kifésültem a hajam, majd felkötöttem egy szoros copfba.
Felvittem egy nagyon alap sminket, és már siettem is le a konyhába.
Előkaptam egy tányért, és egy kanalat, majd előkapartam a szekrényből egy doboz müzlit, és a hűtőből a tejet. Összeöntöttem az alapanyagokat, és nekiálltam magamba lapátolni a reggelimet. Mikor végeztem, behelyeztem a mosogató gépbe az edényt, és a kanalat, majd elmentem fogat mosni. Mikor ezzel is végeztem, felkaptam a táskám és elindultam a suli fele. Igen...még iskolába járok. A legtöbb 18 éves ilyenkor ellógja az éveket, de én nem. Nos az én sulim nem átlagos. Vagyis itt Chapel-ben nem. Ez az egyetlen magán suli a városunkban. Ez az utolsó évem. Vagyis hónapom. Hiányozni fog a 11 osztály társam. Nem vagyunk sokan egy osztályban hála Istennek. Nem olyan jó, ha valakire nem jut ideje a tanárnak. Igaz nem vagyunk sokan egy osztályban, de mindig három évfolyam indul. Hát..igen. Nem olyan jó a viszonyunk a többi diákkal. A legjobb barát nőm nem abba az osztályba jár, mint én, de nem baj. Dorothy-val már megterveztük a jövőnket. Ahogy végzünk a gimivel, megyünk a nagyvárosba. A városba ahol piros buszok szállítják a látogatókat...Londonba.
Lassan haladtam az iskola fele. Minden lépésnél elgondolkodtam. Figyeltem, hogy nem vagyok-e csámpás, nincs-e O -lábam, vagy X-lábam. Nagyon szórakoztató volt, mikor direkt hülyén léptem. Befordultam a sarkon, és feltűnt a kedvenc pékségem, a W. Mandeville.
Annyira szerettem azt a helyet, mert olyan hangulatos, és kedvesek a dolgozók.
Minden egyes lépéssel közelebb kerültem a bolthoz. Mikor már csak pár lépés volt vissza, rendeztem a lépteimet, és benyitottam. A pulthoz sétáltam, és a tekintetemmel keresni kezdtem a kedvenc pék süteményemet.
-Szia Lisa!-köszönt rám egy idős néni, Barbara.
-Szia! Nincs olyan..
-Sajtos rúd?-kérdezte mosolyogva.
-Ühüm.
-Nem, most nincs. Ha vissza jössz egy óra fele, mikorra megsül akkor lesz!
-Öö..Ah. Akkor még nem érek ide! Negyed fele tudok csak jönni!-mondom kicsit mérgesen.
-Az is jó! Nem hiszen hogy mindenkinek olyan sajtos rúd kellene!-nevetett fel Barbara.
-Rendben. Sietek vissza! Szia!-intettem, majd a boltból kilépve elindultam a suliba.
A kapuban Dorothy már várt rám. Egy öleléssel köszöntöttük egymást. Sajnos csak erre volt idő. Annak a nyavalyás csengőnek is most kellett megszólalnia. Gyorsan felbaktattam az emeletre, és levágtam magam a helyemre. Elővettem az angol kultúra cuccaimat, majd felálltam. Ilyenkor fő az értelem, ugye.
-Sziaaa!-ugrott a nyakamba Becky, az egyik jó fej osztály társam.
-Szia!-öleltem vissza nevetve. Nem komplett ez a csaj. A suliban ő vállalta fel egyedül a hippi stílust...bár szerintem páran még elmentek volna neki.
-Hali!-lépett be a terembe Justin, a suli hülyéje, persze jó értelemben.
Ahogy belépett, Becky rátámadt, és a nyakába ugrott. Ő már csak ilyen. Volt mikor az igazgató helyettest ölelgette, amiért kapott is rendesen...tapsot. Nem mindenkinek sikerült.
-Buenos días!-lépett be Justin-ék mellett a terembe Ben. A kezében ott virított a szokásos Fanta. Ő volt a suli álom pasija. Cső nadrág, deszkás vagy Converse csuka, és felzselézett fekete haj. Az iPhone-jával, és a hanyagolhatatlan iPod-jával nagyon menő volt. Lassan a helyére sétált, de mielőtt leült volna mögém lerakott a padomra egy SD kártyát, és egy CD-t. Èrtetlenül meredtem rá.
-Csak a zene, meg a képek amiket kértél az osztály filmjéhez!-magyarázta közömbösen.
-Jaa..köszi! De ugye nem ilyen..AC/DC, Korn meg ilyen szarok vannak rajta?-kérdeztem reménykedve.
-Van az is!-mosolygott pimaszul.
-Azt nem tesszük bele!-vágtam rá gyorsan.
-De igen. Végzősök vagyunk. Mindenkiről egy 5perces videó, interjúval, kép montázzsal. A képeknél egy aláfestő zene ami jellemzi őt. Vagyis a stílusa!-mondta ellent mondást nem tűrő hangon. Csak megforgattam a szemem mert bejött Mr. Benett. Elővettem a füzetemet, majd írni kezdtem azt amit diktált!
-Pszt! Beth!-suttogta valaki mögülem. Hátranéztem, mire a padomon landolt egy galacsint. Kibontottam, és elolvastam mi van ráírva: 

Hallottam amit Ben-nel beszéltetek. Megcsináljam a filmet? Nem kell akkor végig hallgatnod az összes szörnyűséget! Davexx

Gyorsan visszaírtam.

De. Az jó lenne. Nem akarok agykárosodást szenvedni ezektől a borzalmaktól. De csak akkor ha neked nem probléma. Xx

Felálltam, majd mintha a kukához mennék leraktam Dave padjára a lapot, majd visszamentem a helyemre.
Újra írni kezdtem, de pár másodperc múlva valaki megkocogtatta a vállamat.
-Mi van?-fordultam Ben felé.
-Dave küldi!-nyomta a kezembe a levelet.

Dehogy teher. Tudod hogy ez nekem élmény. Szeretem ezt csinálni. Mire le kell adni CD formájában az asztalodon lesz. Nem lesz semmi. Bár...remélem a banya képétől nem ilyedt meg mindenki xD De ez tényleg semmi!! xx

Hátrafordultam, és küldtem Dave fele egy hálás mosolyt. Válaszul bólintott, majd gyorsan úgy tett, mintha jegyzetelne. Ilyedten előre fordultam, és a tanár úrral néztem farkas szemet.
-Megtudhatnám mi nem várhatott szünetig?-kérdezte gúnyosan.
-Az osztály filmjével, és az érettségi tételekkel kapcsolatban kérdeztem Dave-től!-vágtam rá csípőből. Tudtam, hogy ezt a dumát a tanárok mindig beveszik. Ha az érettségiről, vagy a ballagásról van szó mindent elhisznek.
-Akkor jó! Nyugodtan beszéljétek csak meg!-ment vissza a tanár a táblához. Be kellett fognom a számat nehogy felröhögjek. Nem lett volna előnyös. Visszafordultam Dave-hez, aki rázkódó vállal, lehajtott fejjel kapcsolgatta a tollát. Ránézve én sem bírtam tovább, felröhögtem. Mr. Benett megindult felém, de szerencsére a csengő megmentett. Gyorsan kirohantam a teremből, és Becky-t a terme előtt vártam. Mikor kijött, üdvözöltük egymást, majd kimentünk az árkádok alá beszélgetni...

~*4 óra múlva*~

Végre! Vége lett a sulinak. Elköszöntem Becky-től, akinek még volt egy órája, majd elindultam haza. Vagyis a W. Mandeville-be. Lassan, a levegőben szimatolva lépdeltem a pulthoz. Elég fura látvány lehetett, de sebaj. Mikor a pulthoz értem körülnéztem, de nem láttam a szent rúdjaimat. 

-Szokásos?-hallottam Barbara hangját. 

-Igen! Ugye van még?-kérdeztem gyorsan. Barbara elnevette magát, és csak utána válaszolt:

-Még csak most szedjük ki a sütőből! Máris hozom.-mondta mosolyogva, majd eltűnt egy ajtó mögött. Végig néztem még egyszer a kínálatot, és megakadt a szemem egy furcsa nevű süteményt. Jól nézett ki. Soha sem hallottam még róla. Más annyira nem fogott meg, csak ez az egy rózsaszínes krémű, a közepén valami gyümölccsel, és csoki volt a tetején. Azt muszáj volt megkóstolnom. 

-Két darab sajtosrúd?-jött ki egy srác az ajtón, ahol nemrég Barbara tűnt el. 

-Nekem lesz!-néztem rá. 

-Rendben. Még valami?

-Igen...ez a Szathmáry szilvás akármi lenne.-mondtam ki nagy nehezen a torta szelet nevét. A srác elég furán nézett rám. Látszólag nem tudta hogy mit akarok, ezért csak ráböktem.

-Ja...hogy az!-kuncogott fel.-Még valami?

-Nem köszi! Ennyi lesz. 

Amíg a fiú pötyögött a pénztár gépen, jobban szemügyre vettem. Göndör haja gondosan beállítva keretezte kisfiús arcát. A szemei zölden ragyogtak. A vöröses, dolgozó kötény alatt nagyon is divatosan öltözött. Lehetett vagy 19-20 éves, nem több. Meg kellett állapítanom, hogy nagyon helyes volt. 

-Ł 6.23 lesz-nézett fel egy kis idő után. Kihalásztam a zsebemből a kellő összeget, majd a blokkot elvéve, mosolyogtam a srácra, aki még mindig azzal szórakozott, hogy a helyükre helyezze a kis pénzérméket. 

-Köszi még egyszer! Szia!-köszöntem el, majd kimentem a boltból. Hallottam még ahogy köszön, de nem fordultam vissza. Menet közben nekiálltam rágcsálni a sajtos rudat. 

Pár perc múlva már az ajtóm zárjával babráltam, és közben azon agyaltam, hogy Ben, vagy a boltos srác helyesebb-e.